Egy kis történelem
A Hi-Fi torony, mint kifejezés, talán a forráseszközök széles palettájának köszönheti létrejöttét. Hiszen a 80-as évektől, ugrásszerű növekedésnek indult a különféle fizikai hanghordozók száma, új sugárzási szabványok jelentek meg; ezek lejátszása, használata, pedig külön-külön forráseszközök meglétét követelte meg. Így aztán szép kis tornyot építhettünk.
A rádió tuner és a kazettás deck tetejére felkerült a CD-lejátszó, aki tehetősebb volt, beruházott egy DAT-magnóra, majd következett a MiniDisc és aki a digitális rádióadásokról sem akart lemaradni, beépítette a toronyba a DAB tunert. Egzotikus forrásokról még szó sem esett és itt már legalább hét készüléknél járunk, mindennek a tetejébe egy bakelit lemezjátszóval.
Később aztán megjelent az mp3, amiről azt állították, ugyanúgy szól mint egy CD. Bár ez a teória mára kétségkívül megdőlt, mégis pont elég volt ahhoz, hogy jó minőségő hangkártyával, már a PC is gyarapítsa a forráseszközök számát. Az internet sebességének megsokszorozódása, és az adattárolók giga, sőt terabájtonkénti árának drasztikus csökkenése pedig hamar elvezetett a nagyfelbontású hanganyagok elterjedéséhez.
Szóval a számítógép egy profi hangkártyával, de főleg egy minőségi USB DAC-al megtoldva, mára olyan versenytársat jelent a korábbi forrásoknak, hogy maximum a technika iránti rajongás és a fizikális zenegyűjtemény megléte indokolhatja a klasszikus torony megtartását, vagy építését, meg aztán ünnepnapokon megpörgetni egy jó bakelitet, több mint auditív élvezet.
A számítógépes zenehallgatás mellett szóló észérveken túl, ugyanakkor akad némi kényelmi probléma, mégpedig az, hogy gyakran többszörös felhasználói interakcióval juthatunk el odáig, hogy végre megszólaljon a zene, amit olykor rögtön agyon is üt egy sürgős biztonsági frissítés installálása miatti újraindítás és így tovább, és így tovább… Mindezek függvényében, most nézzük a Blusound NODE -ot…
Felépítés, technológia
A Bluesound NODE alig több mint egy kilogramm, azonban 220x46x146 mm-es mérete ellenére, kézbevételkor kis súlya ellenére mégis minőséget sugalló benyomást kelt. Még úgy is, hogy a burkolata műanyagból készült. A dizájn egészen egyedi; amellett hogy az egyszerűségre törekszik, a kezelőszervek a készülék tetejére kerültek, méghozzá egy érintőfelületbe integrálva.
Tulajdonképpen egyetlen fizikai gombot sem találunk rajta. Az érintőfelület virtuális gombjai olyan alapvető funkciókat kínálnak, mint a léptetés számok között, hangerő szabályozás, de adott még további öt lehetőség, melyeknek a BluOS Controller-ben kedvünk szerint választhatunk funkciót.
Csatlakozók
A NODE csatlakozói, széleskörű integrációs lehetőséget kínálnak. Analóg, sztereó RCA kimenetére, akár végfok is ráköthető a változtatható jelszintnek köszönhetően, ezen kívül subwoofer kimenetet kínál aktív SUB-hoz, és találunk két digitális kimenet – Coax és Optikai – , amennyiben külső DAC-ra bíznánk a D/A konverziót. Bemenetekből kapunk egy egybeépített optikai-analóg 3,5-ös Jack aljzatot, mellette HDMI eARC csatlakozót TV, valamint egy USB-B aljzatot adathordozók csatlakoztatására.
A készüléket helyi hálózatba az RJ45 aljzattal vezetékesen is csatlakoztathatjuk. Áramellátást pedig borotva csatlakozó aljzaton keresztül kap. Ezeken kívül, akad még itt Trigger kimenet és IR bemenet, valamint az elején, közvetlenül az állapotjelző LED alatt, egy 3,5-ös Jack fejhallgató kimenet. Vezeték nélküli lehetőségei pedig alkalmassá teszik a 2.4 és 5GHz -es sávban működő Wifi hálózatokhoz való csatlakozásra, valamint Bluetooth-on jel fogadására és küldésére is, praktikusan így nemcsak vezetékes fejhallgatóval lehet használni.
BluOS vezérlőszoftver
A Bluesound NODE valamennyi funkciójának vezérlését, a BluOS Controller szoftvert teszi elérhetővé, ami letölthető a főbb mobil és desktop operációs rendszerekre. Segítségével elvégezhetjük a NODE kezdeti beállításait, bemenetet választhatunk, de olyan beállításokat is kínál, mint például hangszínszabályzás, vagy a Subwoofer kimenet vágási frekvenciájának állítása, külső DAC-ra vonatkozó beállítás; hogy csak néhányat említsek a sok közül. Aztán itt lehet konfigurálni a hálózati adattárolókon lévő zenekönyvtárakat, emellett internetes rádióállomások között böngészhetünk, és bejelentkezhetünk számtalan streaming szolgáltatónál előfizetett profilunkba.
Beüzemelés
Miután bekötöttem a NODE-ot analóg RCA csatlakozóval a rendszerbe, ami ezúttal Sony TA-Fa5es integrált erősítőt és B&W 606 állványos hangsugárzót takar, áram alá helyeztem, mire egyből világítani kezdtek az érintőfelület gombjai és az állapotjelző LED. Szokatlan, de nincs bekapcsológombja, sőt később kiderült, nem lehet kikapcsolni.
A gyártó erre fel is hívja a figyelmet, és bár van egy úgynevezett vakáció mód rajta, annak használatát nem ajánlja. Kíváncsiságból megmértem az áramfelvételét, és 2,5 Wattnál magasabb érték nem fordult elő. Ez a fogyasztás havi szinten kb. 70 Forintot jelent, ha folyamatosan áram alatt tartjuk a készüléket.
Használatbavételhez, – mint erre már utaltam – le kell tölteni a BluOS szoftvert. Én egy Androidos mobilt használtam. A telepítést követően a program gyorsan megtalálta a NODE-ot, sikeresen kapcsolódott hozzá, és rögtön talált is rá frissítést; pár perc alatt lefrissült a streamer. Következett a Wifi csatlakozás beállítása, és a lejátszó helyének megadása. Ezt követően máris megjelentek a menüelemek, ahol saját lejátszási listák, bemenetek és internetes források közül lehet választani.
Teszteléshez a Tidal streamingszolgáltatót használtam, amit a „Music Services” menüben tudtam kiválasztani, majd a profilomba bejelentkezni. A Tidal vezérlését remekül ellátja ez a mellékelt szoftver, de ha valaki ragaszkodik a Tidal eredeti alkalmazásához, a NODE képes Connect módban is működni. Ilyenkor a Tidal appban, lejátszóként a NODE-ot kell választani, ami átveszi a streamelési feladatot, tehát a telefon csupán távirányítóként szolgál.
Ennek megfelelően, a hangminőség is megegyezik az eredeti appban elérhetővel. Klasszikus távirányító sajnos nem jár a készülék mellé, viszont képes bármely IR távirányító jelzéseit megtanulni. Tanításhoz, a beállítások menüben kell választani egy funkciót, például hangerő „+”, majd a távirányítót a NODE felé fordítani, és megnyomni rajta egy tetszőleges gombot.
A NODE már meg is jegyezte, hogy ennek a gombnak az IR jelére, a hangerőt kell növelnie. Amikor már kiválasztottunk egy lejátszási listát, albumot, a lejátszás vezérlésére használhatók az érintőfelület virtuális gombjai is; azaz lejátszás, szünet, számok közti ugrás és hangerőszabályozás lehetőséggel. Az aktuális hangerő szintjét ráadásul vizuálisan meg is jeleníti, fehér színű világítással, ami egy virtuális csúszópotméternek felel meg. A gombok és a hangerőszint-kijelzés megvilágítása akkor aktiválódik, mikor közelítünk az érintőpanelhez, de a beállításokban folyamatos megvilágítás is választható, két fényerőszinttel.
Tapasztalatok és hangminőség
Tesztzenéimet többször meghallgattam Tidalról és pendrive-ról is. A lejátszás zökkenőmentesen működött, az appok, a távirányító, és az érintőfelület utasításaira gördülékenyen reagált a NODE. A pendrive-ról is szépen lejátszotta a PCM és FLAC kiterjesztéseket, azonban a CD-nél magasabb bitrátájú track-ek esetében megfigyelhető volt egy-egy reccsenés, ugrás. A jelenség viszont már nem fokozódott, a bitráta kétszeres, vagy akár négyszeres emelkedése esetén. Mivel a lejátszó hardvere megfelelően erős, így nem lenne szabad, hogy ilyen problémák előforduljanak. Valószínűleg a következő frissítés mindezt orvosolni fogja.
Hangminőségre, mondhatni teljesen rendben van a NODE beépített DAC-ja. Hozza a középkategóriás Hi-Fi forráseszközök részletezőképességét, azaz a hanganyagban kevés részletet hagy rejtve. Téralkotási adottságai is nagyszerűen bemutatják a színpadi események zömét, annak szélességében, és mélységében is. A mélytartományban kellő energiát ad, a közép és magas szekció nem harsány, nem túlzó, képes átadni a hangulatot.
Taylor Swift – Evermore albumán, az It’s Time To Go számot remek basszusokkal reprodukálta, és szépen megjelenítette a háttérben meghúzódó, halkabb, fémes húrhangokat is. Az énekhang természetesen szólt, és a kritikus „S”, „Sz” hangok sem váltak harsánnyá.
The Dave Brubeck Quartet – Time Out, Three To Get Ready számában a NODE szépen bemutatta a színpadot, a hangszerek közti hangerőkülönbségeket jól megtartotta, és a felvétel helyéül szoltáló terem akusztikájába is bepillantást nyújtott.
The Beatles – Yellow Submarine (Remastered 2009) albumáról, a Pepperland szám, igazi kihívást jelent a Hi-Fi láncolat alkotóelemeinek. Amikor egy-egy készülék próbálkozik valamiféle mesterkélt módszer segítségével például részletezőnek tűnő hangkaraktert kicsikarni magából, az itt rögtön kibukik, ugyanis olyankor a vonósok nem kímélik a dobhártyát. Szerencsére tesztalanyunkat nem ilyen fából faragták. A selymes jelző ugyan túlzás lenne, de mindvégig fülnek kellemes tónusban szóltak a magasabb frekvenciák, kerek egészet alkotva a mű hangzásával.
Vangelis – Voices albumáról, az Echoes című számban, felfedte a triangulumot, melynek vándorlását jól követhetővé tette a sztereó panorámán és bár a fémes sziporkázásból, a magasbéli cizelláltságból kissé visszafogottabb dózist kaptam, mégis elismerésre méltó teljesítményt nyújtott a NODE.
Természetesen kipróbáltam a Bluetooth csatlakozást is, ami a hangminőségre csöppet sem volt negatív hatással, sőt nagyon hasznos volt, mikor az esti filmnézéshez kihangosítottam a laptopot.
Összegzés, ajánlás
A Bluesound NODE, jól kezelhető megoldást nyújt a hálózati zenehallgatás minden előnyének kiaknázásához; megfelelő célhardver, hogy leválthassa a PC-t az erősítő mellől. A beépített DAC hangminősége szépen helytáll egészen a középkategóriás rendszerek világáig és ha valaki később feljebb lépne, digitális kimeneteinek köszönhetően külső DAC csatlakoztatásával maximalizálható a hangminőség úgy, hogy közben a lejátszó gazdag funkcionalitását tovább élvezheti…
(Varga Balázs)
